Kedves Olvasóim!
Ezeket a verseket, olvassátok sok szeretettel, személyes érzelmek, fűznek minden egyes költeményemhez, hiszen a mondás is úgy tartja: "A szó elszáll, az írás megmarad!"
Gyászba borul két szemem
Gyászba borul két szemem,
Melynek elveszett fényes ragyogása,
Midőn ki felnevelte testem s lelkem,
Nincs többé,
Fájó szívem őt siratja most, s mindörökké.
Melynek elveszett fényes ragyogása,
Midőn ki felnevelte testem s lelkem,
Nincs többé,
Fájó szívem őt siratja most, s mindörökké.
2017 Írta: Kundrák Dávid
Barátimhoz
Barátim, kiknek segítettem,
Eltávolodtatok tőlem.
Akiket szeretek, ellenségemmé váltak,
Kiket tiszteltem, nem tisztelnek.
S most mivé váltatok?
Világcsavargókká, kiknek szívében indulat kavarog.
Indulat, mely elvakítja szíveteknek boldogságát,
S most nincs, kiben megbízzak?
Megbízzak, s most jöjjön el a halál,
Melyben megnyugvást kap a vén költő!
A vén költő, kinek hangja egyre csak halkul,
S egyszer csak elhalkul!
Eltávolodtatok tőlem.
Akiket szeretek, ellenségemmé váltak,
Kiket tiszteltem, nem tisztelnek.
S most mivé váltatok?
Világcsavargókká, kiknek szívében indulat kavarog.
Indulat, mely elvakítja szíveteknek boldogságát,
S most nincs, kiben megbízzak?
Megbízzak, s most jöjjön el a halál,
Melyben megnyugvást kap a vén költő!
A vén költő, kinek hangja egyre csak halkul,
S egyszer csak elhalkul!
(2018) Írta: Kundrák Dávid
Volt idő
Volt idő mikor, szerethettünk,
Volt idő, mikor szerettél,
Volt idő, mikor együtt nevettünk és velünk játszottál,
Most már nincs idő, hogy vigadjunk,
Most már oly szomorú, ki téged ösmert és szeretett,
Veled kártyázott és sakkozott,
Sokat szenvedtél, s most megpihensz Istennél, ki oly dicső
Sokat gondolunk e pillanatban is reád, ki férjként, apaként, tanárként, diákként és nagyapaként is,
S most itt, urnád előtt rója le tiszteletét, mert eltávoztál közülünk,
Megálltad a helyed minden pillanatban,
Öröm volt veled együtt lenni még akkor is,
Mikor halálos ágyadnál kellett virrasztani.
Sokat fogunk gondolni rád, mikor végső nyughelyedet elfoglalod
Szerető feleséged mellett, ki nagyon szeretett téged
Még akkor is, amikor nehéz időszakok voltak körülöttetek.
Mi, kis családod köszönjük, hogy velünk voltál és mindig ránk gondoltál!
Emlékszem minden pillanatra, mikor karosszékedre ülvén vártál minket, és mikor megérkeztünk,
Mindig édességgel vártál minket.
Nagyon köszönjük neked ezeket a boldog pillanatokat, amiket nekünk adtál,
Sok szeretettel gondolunk mindörökké reád! Írta: Kundrák Dávid (2019)Születésnapodra
Mit kívánhatnék, mit adhatnék én néked?Nem tudom...Mikor együtt voltunk az iskolában,Rád mindig számíthattunk, S jóban, rosszban is együtt voltunk.Óvtál minket a rossztól, s néha ha intő szavad két fülünkön, mint a szél átsuhant, bottal üthettük a nyomát! De mindig velünk voltál a nehéz pillanatokban is, mikor az érettséginkre készültünk!Kívánunk néked sok Boldog Születésnapot kedves volt Osztályfőnökünk!ÜDV. 4/12.BÍrta: Kundrák Dávid (2020)
Vigyázzunk egymásra!
Hordj! Hordj engem, hogy meg védjelek,Hordjál, hogy védelmet nyújtsak másoknak is, Kinek keze, s arca véznaVédjük hát!Hordj te is maszkot zárt térben és a közlekedési eszközökön! Írta: Kundrák Dávid (2020)
Trianon emlékére
Az életünk egy film,Én, s ti vagyunk, a szereplői,Lehetsz fiatal, kinek néha esze a ködbe vész...Vagy lehetsz vén, almafa, kinek bőre vézna, s a múltban él!De lehetsz katona kinek ereje nagy, nem fél semmitől, s hajódat tudja kormányozni, légy hát bölcs, s szeress, mert csak Így lehetsz boldog!Kit Isten segít, s hajad őszbe vegyül, szemfödeled a Föld, Ez a szent Föld lesz ha már meghalsz a dicsőség nevében a házádért, hontalan...Kérded tán mi a színpad?Hát a Föld, melyen élsz, s holtod-ig, rabja vagy!A Föld, mélyen unokáid könnye, verítéke, s vére folyt, egy átok súlya alatt... S mellyet, ezred évnyi szenvedés követett, Más nemzet miatt!S most vezesd győzelemre népeddet!Te Szent Magyarország, Isten véletek! Írta: Kundrák Dávid (2020)
Sebzett szívOh Magyarország, Mi lett véled?S most nézzd, hová jutottál!Előre léptél kettőt!S egyet vissza!S nézd!Ugyanoda jutottál!
S nézd mivé vált az ország!Te szent Magyarország!Könyeket szór, néped,S elpusztul minden körülötted!
Elragatta népedet kor, Mely holtakat szűl, gyermekek helyett!S most holtak hevernek mindenütt! S felsírnak, Itt-ott, mindenütt!
Te szent Föld, mi lett véled?Tán mi is el hullunk,mint a legyek?
Balsorsunk már megélt egy nemzetet!Tán újra meg érdemelné,E nemzet ezt?
"Nem, Nem, Soha!Rabok nem leszünk, soha!"
"Az nem, lehet, hogy annyi szív, hiába onta vért!"
S nézz magadra, mit tettél,most, minket tönkre tettél!
S most, viseld következményit tettednek!Hát Isten véletek! Írta: Kundrák Dávid (2020)
Mészárszék Kicsiny országom,Magyarország,
Mivé váltál?S szüntelen csak, pusztít, s pusztít!Hát maradj most otthon,S segíts ezzel másokon!Vigyázzunk egymásra!
Maradj Te is otthon! Írta: Kundrák Dávid (2020)
Tél búcsúzó
Búcsúzom én, Kiben örömödre lelhetsz.Én adok neked,védelmet, kis sündisznóKi hozzám képest,kisebb vagy.S élelmet, hogy legyen mit enned, Kiben játszani tudsz,Ha el jövök!Szeress hát, Kiben megleled örömöd.Eljött a Nyár is,Itt kopogtat,S már az ajtón kopogtat,S naphosszat várogat!S íme, ezt vártátok?Tőlem meg, búcsúztok?Szomorú vagyok.De tudom,Ősz után,Újra itt vagyok! Írta: Kundrák Dávid (2020)
Koldusok imája
Bárcsak lenne apám, s anyám,Istenem, s hazám,Se otthonom, csak a lepedőm, S három napom boldogság,majd utána jő, a szomorúság!Mikor nem eszem,Éjjel nappal csak koldulok, S akkor is, csak keveset kapok!Ócska deszkán vén halott,Vagy tán, tíz halott?Elhullok én is, mint a legyek!S ott áll, egy régi kolostor...Ott majd megszállok,S ott majd lefekszem, és elalszok!Csend van körülöttem, csak a Hold dalol, Nem a prímás, az nem dalol!Hát lehunyom két szem,Viszlát világ! Nem fáj szívem!Hajnalban odébb állok,S elmegyek!, Soha többé nem látsz, engemet! Írta: Kundrák Dávid (2020)
Ez volna a jövő?
Virágoskertben láthatatlan ami él,S szegen lóg a múlt,Mely oly drága kincs volt.Villám csapta tölgy!Fenyőerdő, döghús szaga,Tán félsz?De hisz minek, vár a haza.Apró kis tücsök,Erdő szélén tölgyfa,Harcmezőn nő a dudva.S port rug lábam,S egyszer, ma is este lesz,Cseresznye illat, csak Te kellesz! Írta: Kundrák Dávid (2020)
Szerelmemhez
Este, ha kigyúlnak a fények,S a fénylő csillagok, Úgy fáj, hogy te ott, én itt vagyokS véled álmodom át, ezt a szép éjszakát!
Verseim egy része elérhető a Poet.hu-n is!
Volt idő, mikor szerettél,
Volt idő, mikor együtt nevettünk és velünk játszottál,
Most már nincs idő, hogy vigadjunk,
Most már oly szomorú, ki téged ösmert és szeretett,
Veled kártyázott és sakkozott,
Sokat szenvedtél, s most megpihensz Istennél, ki oly dicső
Sokat gondolunk e pillanatban is reád, ki férjként, apaként, tanárként, diákként és nagyapaként is,
S most itt, urnád előtt rója le tiszteletét, mert eltávoztál közülünk,
Megálltad a helyed minden pillanatban,
Öröm volt veled együtt lenni még akkor is,
Mikor halálos ágyadnál kellett virrasztani.
Sokat fogunk gondolni rád, mikor végső nyughelyedet elfoglalod
Szerető feleséged mellett, ki nagyon szeretett téged
Még akkor is, amikor nehéz időszakok voltak körülöttetek.
Mi, kis családod köszönjük, hogy velünk voltál és mindig ránk gondoltál!
Emlékszem minden pillanatra, mikor karosszékedre ülvén vártál minket, és mikor megérkeztünk,
Mindig édességgel vártál minket.
Nagyon köszönjük neked ezeket a boldog pillanatokat, amiket nekünk adtál,
Sok szeretettel gondolunk mindörökké reád!
Írta: Kundrák Dávid (2019)
Születésnapodra
Mit kívánhatnék, mit adhatnék én néked?
Nem tudom...
Mikor együtt voltunk az iskolában,
Rád mindig számíthattunk,
S jóban, rosszban is együtt voltunk.
Óvtál minket a rossztól, s néha ha intő szavad két fülünkön, mint a szél átsuhant, bottal üthettük a nyomát!
De mindig velünk voltál a nehéz pillanatokban is, mikor az érettséginkre készültünk!
Kívánunk néked sok Boldog Születésnapot kedves volt Osztályfőnökünk!
ÜDV. 4/12.B
Írta: Kundrák Dávid (2020)
Vigyázzunk egymásra!
Hordj! Hordj engem, hogy meg védjelek,
Hordjál, hogy védelmet nyújtsak másoknak is,
Kinek keze, s arca vézna
Védjük hát!
Hordj te is maszkot zárt térben és a közlekedési eszközökön!
Írta: Kundrák Dávid (2020)
Trianon emlékére
Az életünk egy film,
Én, s ti vagyunk, a szereplői,
Lehetsz fiatal, kinek néha esze a ködbe vész...
Vagy lehetsz vén, almafa, kinek bőre vézna, s a múltban él!
De lehetsz katona kinek ereje nagy, nem fél semmitől, s hajódat tudja kormányozni, légy hát bölcs, s szeress, mert csak Így lehetsz boldog!
Kit Isten segít, s hajad őszbe vegyül, szemfödeled a Föld,
Ez a szent Föld lesz ha már meghalsz a dicsőség nevében a házádért, hontalan...
Kérded tán mi a színpad?
Hát a Föld, melyen élsz, s holtod-ig, rabja vagy!
A Föld, mélyen unokáid könnye, verítéke, s vére folyt, egy átok súlya alatt...
S mellyet, ezred évnyi szenvedés követett,
Más nemzet miatt!
S most vezesd győzelemre népeddet!
Te Szent Magyarország, Isten véletek!
Írta: Kundrák Dávid (2020)
Sebzett szív
Oh Magyarország,
Mi lett véled?
S most nézzd, hová jutottál!
Előre léptél kettőt!
S egyet vissza!
S nézd!
Ugyanoda jutottál!
S nézd mivé vált az ország!
Te szent Magyarország!
Könyeket szór, néped,
S elpusztul minden körülötted!
Elragatta népedet kor,
Mely holtakat szűl, gyermekek helyett!
S most holtak hevernek mindenütt!
S felsírnak,
Itt-ott, mindenütt!
Te szent Föld,
mi lett véled?
Tán mi is el hullunk,
mint a legyek?
Balsorsunk már megélt egy nemzetet!
Tán újra meg érdemelné,
E nemzet ezt?
"Nem, Nem, Soha!
Rabok nem leszünk, soha!"
"Az nem, lehet, hogy annyi szív, hiába onta vért!"
S nézz magadra, mit tettél,
most, minket tönkre tettél!
S most, viseld következményit tettednek!
Hát Isten véletek!
Írta: Kundrák Dávid (2020)
Mészárszék
Kicsiny országom,
Magyarország,
Mivé váltál?
S szüntelen csak,
pusztít, s pusztít!
Hát maradj most otthon,
S segíts ezzel másokon!
Vigyázzunk egymásra!
Maradj Te is otthon!
Írta: Kundrák Dávid (2020)
Tél búcsúzó
Búcsúzom én,
Kiben örömödre lelhetsz.
Én adok neked,
védelmet, kis sündisznó
Ki hozzám képest,
kisebb vagy.
S élelmet, hogy legyen mit enned,
Kiben játszani tudsz,
Ha el jövök!
Szeress hát,
Kiben megleled örömöd.
Eljött a Nyár is,
Itt kopogtat,
S már az ajtón kopogtat,
S naphosszat várogat!
S íme, ezt vártátok?
Tőlem meg, búcsúztok?
Szomorú vagyok.
De tudom,
Ősz után,
Újra itt vagyok!
Írta: Kundrák Dávid (2020)
Koldusok imája
Bárcsak lenne apám, s anyám,
Istenem, s hazám,
Se otthonom, csak a lepedőm,
S három napom boldogság,
majd utána jő, a szomorúság!
Mikor nem eszem,
Éjjel nappal csak koldulok,
S akkor is, csak keveset kapok!
Ócska deszkán vén halott,
Vagy tán, tíz halott?
Elhullok én is, mint a legyek!
S ott áll, egy régi kolostor...
Ott majd megszállok,
S ott majd lefekszem, és elalszok!
Csend van körülöttem, csak a Hold dalol,
Nem a prímás, az nem dalol!
Hát lehunyom két szem,
Viszlát világ!
Nem fáj szívem!
Hajnalban odébb állok,
S elmegyek!,
Soha többé nem látsz, engemet!
Írta: Kundrák Dávid (2020)
Ez volna a jövő?
Virágoskertben láthatatlan ami él,
S szegen lóg a múlt,
Mely oly drága kincs volt.
Villám csapta tölgy!
Fenyőerdő, döghús szaga,
Tán félsz?
De hisz minek, vár a haza.
Apró kis tücsök,
Erdő szélén tölgyfa,
Harcmezőn nő a dudva.
S port rug lábam,
S egyszer, ma is este lesz,
Cseresznye illat, csak Te kellesz!
Írta: Kundrák Dávid (2020)
Szerelmemhez
Este, ha kigyúlnak a fények,
S a fénylő csillagok,
Úgy fáj, hogy te ott, én itt vagyok
S véled álmodom át, ezt a szép éjszakát!
Verseim egy része elérhető a Poet.hu-n is!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése